Véleményem a Tutiraviszről – 2018.05.18.

budapesti költözésünk!

Szeretném Veletek megosztani élményemet , amely egy nagyon kellemes csalódással végződött végül!

Először is egy rémálommal kezdődött a kálváriánk ,ami a költözésünket illeti,  életünk egy sarkalatos pontján,mikor a  várva várt nap eljött és birtokba vehettük álmaink otthonát.

Az internetről megrendeltünk egy ˘profi˘ bútorszállító céget, kB 2 héttel a költözésünk napja előtt. Reggel 9.00.ra vártuk a srácokat , de csak vártunk, vártunk és vártunk. Többszöri telefonhívásom süket fülekre talált,  a profi cég eltűnt, mint az a bizonyos szürke szamár a ködben. Ott álltunk a teljesen bedobozolt életünk előtt és teljesen összeomlottunk. Ekkor végső elkeseredésünkben átmentem a szomszédhoz internetet kuncsorogni,mert a wifi  router is már valamelyik doboz alján volt. Meg is találtam a költöztetés azonnal kulcsszóra a fiúkat. Azt ígérték délre itt lesznek, mert éppen úton voltak egy vidéki szállításról a főváros felé. Ennek borzasztóan megörült a mi kis illusztris társaságunk és egy apró kis reménysugár csillant meg kisírt szemeimen. Persze nagyon izgultunk, vajon ez is egy olyan ˘profi˘ cég, mint az előző? 12.00.kor megcsörrent a telefonom, a srácok voltak, miszerint megérkeztek a ház elé. A srácok felmérték a terepet és végre elkezdődött a pakolás. A 3 fiatalember ,mint a szorgos kis hangyák csak jöttek_mentek , fogytak is a dobozok, zsákok szép számmal, bár én kicsit aggódva figyeltem az eseményeket, félvén attól, hogy nem fog beférni minden bútorunk és holmink, amely a 120nm es házunkban az évek alatt felhalmozódott. De a fiúk csak dolgoztak az arcukon a teljes nyugalom kiült és TÉNYLEG profi módon koordinálták a munkafolyamatot, a felpakolás sorrendjét. És csak fogytak a dolgok, kb a költözés kétharmadánál vettem a bátorságot, hogy kimenjek megnézni, hogy állnak hellyel a teherautón, ekkor meglepődve konstatáltam , hogy félig még szinte üres a plató, a bútoraink viszont majdnem teljesen elfogytak. minden darab a szakszerűen a plató falához rögzítve, pokrócokkal letakargatva , szinte légmentesen egymásba forgatva várták, hogy új helyükre útnak induljanak. Potom 2 óra alatt minden holmink bekerült a teherautó feneketlen gyomrába.   Elindultunk! Kezdtem látni a fényt az alagút végén! A reggeli rémálom már a múlté, a teherautó 25 perccel az indulás után leparkolt az ablakunk előtt közvetlen. A srácok már jöttek is dunyháikkal , először értetlenül nézve: biztos elfáradtak és ledőlnek kicsit. De ehelyett kitárták a kétszárnyú ablakot, a párkányra terítették dunyháikat és elkezdték az ablakon keresztül beadogatni a berendezési tárgyainkat és a temérdek dobozt, zsákot, egyéb holmijainkat. Mire felocsúdtam már tele volt a házunk a teherautó pedig kiürült. Valamivel több,  mint 3 óra alatt  végeztek, úgy , hogy még a nagyobb bútorokat, kanapét, szekrényeket, fr.ágyat, hűtőt, mosógépet, stb. a helyükre rendezték, bekötötték, össze akasztották. Már csak a kicsomagolás maradt Nekünk. Nem hittem a szememnek és örömömben majdnem elsírtam magam. De mire a számlát megkaptam a fiúk már összepakolva ,indulásra kész búcsúztak, mondván rohannak, hogy a következő költöztetésről el ne késsenek!

Rászolgáltak valóban a tutiravisz névre! Hálám Nektek Fiúk!

Budapest, 2016.November.17.

Kissné